IMAGINE

Volt egyszer egy ember, aki azt mondta, "képzeld el a világot békében, megosztottság nélkül, határok és gyűlölet nélkül"
Most itt a szomszédban óriás plakátokon szerepel ez a felirat: IMAGINE! A képeken pedig nagy, demokratikus országok híres városai láthatók lebombázva.
Képzeld el az összedőlt Eiffel - tornyot, a bombatölcséres Central Parkot, a kiégett Towert... Képzeld el Budapest látképét - emlékszel, a töri könyvben láttuk már -, amint a hidak a Dunában hevernek, mint halott emberek karjai...
A fotók hátborzongatóan élethűek.
Az első háború, amire emlékszem a vietnami volt. Tízéves lehettem, mikor véget ért. Emlékszem a falakon - óriás plakátok híján - itt-ott látható embermagasságú feliratokra: "EL A KEZEKKEL VIETNAMTÓL", meg "AMIGO HOME = AMI GO HOME!"
Gyerekfejjel semmi csodálatos nem volt abban, hogy a mezítlábas, fekete pizsamás kis emberek legyőzték a nagydarab zöldruhásokat, sőt természetesnek tűnt, hisz ők "igaz ügyért, a hazájuk szabadságáért, a népi demokráciáért" harcoltak - mondták tanítómestereink.
Akkor még nem tudtam, - de most már igen, mert új tanítómestereink végre elmagyarázták - , hogy az "amik" is igaz ügyért, az igazi demokráciáért harcoltak. Biztos azért tartott olyan sokáig, mert mindkettőjüknek igaza volt és mindkét fél ragaszkodott a magáéhoz.
Csak az volt gyanús - és ez igazából azóta sem tiszta -, hogy a nagy - és akkoriban velünk szembenálló -, demokratikus országokban is több százezren a pizsamásoknak adtak igazat. Sőt, még jobban összezavart, amikor rájöttem, hogy az amerikaiak sem egyformán értelmezték a "ki vív igazságos háborút?" című kérdést, és ki tud válaszolni egy olyan kérdésre, amit nem is ért??
Később, kamaszodva és kiművelődve híradókon, dokumentum - és játékfilmeken (ld. Hair, RamboI-II., Eper és vér stb.stb.) megértettem, hogy bármelyik félnek volt is igaza, az egyes emberek azt csak tragédiaként élték meg - összeroppant testtel és lélekkel mindkét oldalon...(Apropó, látott valaki vietnami filmet a vietnami háborúról?)
Őszintén elcsodálkoztam mikor aztán a "szövetségbe forrt szabad köztársaságok" sétáltak be ugyanabba a csapdába Afganisztán néven. Nekünk akkor, azt is világosan és érthetően megmagyarázták akkori tanítómestereink, na én akkor kezdtem kételkedni.
Aztán teltek - múltak az évek, eljött a határtalan szabadság - azóta több határ választja el az embereket egymástól, mint eddig bármikor - és most újra itt a csodálkozás ideje.
Azért nem azt a szót használom, hogy "megdöbbenés", mert szerintem a "megdöbbenés" egy pillanatszerű valami, hetekig nem lehet "megdöbbeni".
Esetleg szörnyülködni vagy iszonyodni. És bizony iszonyodni azt lehet manapság, és megmondom őszintén, már nem is érdekel, hogy kinek van igaza?
Kit érdekel bárkinek is az igaza megcsonkított, menekülő gyermekek, asszonyok és öregek láttán? Felégetett falvak láttán? Lemészárolt emberek láttán? A mosolygó szóvivők és politikusok láttán? Nem mindegy ki lövi le a gyerekeket, és hogy direkt-e vagy véletlenül? Ha véletlenül történik, az jobb, netán igazságosabb? Meg lehet-e kérdezni a kínai diplomaták családtagjaitól, hogy kevésbe lennének-e szomorúak, ha egy autó gázolta volna el a szeretteiket és nem egy igazságkereső rakéta? Van különbség az anyák fájdalma között, ha szerb golyó, vagy ha NATO rakéta ölte meg gyermeküket?
El lehet képzelni?? Netán próbáljuk meg???
Volt egyszer egy ember, aki azt mondta még a vietnami háború idején: "A háborúnak vége, ha Te is azt akarod." és ezt ki is írta a nagy, demokratikus országok híres városainak óriás plakátjaira. Megtehette, gazdag ember volt. Ő volt a Munkásosztály Hőse - The Working Class Hero - aki feltört egy nagy, demokratikus ország nyomornegyedéből...
Aztán később őt is megölték egy nagy és demokratikus ország híres nagyvárosában a nyílt utcán és még csak nem is egy eltévedt rakétával...

off